Ez a film bebizonyítja azt, hogy egy jó sci-fihez nincs szükség se űrhajóra, se űrlényekre, se lézerfegyverekre. Azt is bebizonyítja, hogy a jó filmnek nincs szüksége hatalmas költségvetésre. Elég egy jó sztori, egy helyszín, egy tucat ember (nem feltétlenül dühösek :) )
Az alapszituáció, hogy John Oldman, aki történelmet tanít egy egyetemen, váratlanul úgy határoz, hogy elköltözik. Búcsúztatására az egyetemi ismerősök egy partit rendeznek, nem valami nagyszabásút, csak a közeli barátok, kollégák vesznek részt. Persze rákérdeznek, miért is megy el, miért hagyja itt az állását, miért hagyj hátra mindent. John végül bevallja, időről időre, odébb áll, sose marad egy-két évtizednél tovább egy helyen. Ugyanis John 35 éves kora óta nem öregszik, és ez egy évtized alatt általában feltűnik az embereknek. De ezt a kort hősünk, még a kőkorszakba töltötte be. Először mindenki csak nevet rajta, de fokozatosan rádöbbennek, hogy igazából képtelenek tökéletesen megcáfolni mindazt amit mond.
Ó jaj lelőttem volna a film poénját? Neem. Amit eddig leírtam a film elején elhangzik, és utána csak beszélgetnek. Nincsenek látványos visszatekintések, amint a kőkorszakba vadászik, vagy a főniciaiként hajózik, vagy részt vesz a keresztes háborúban. Ez nem a hegylakó. :). Mégis magával ragadó és élvezet hallgatni, nézni, figyelni a Johnt hallgató, és egymással vitatkozó embereket. Érdemes megnézni, lehet róla gondolkodni és lehet róla beszélgetni. Mert mi tennénk mi egy hasonló esetben? El tundánk hinni, ha valaki ezt állítja? És ha elhisszük, bebizonyítja, hogy ez igaz, milyen reakciót váltanai ki belőlünk, hogy itt van egy ember aki halhatatlan. El lehet ez fogadni?
A film honlapja
