Elmentünk moziba és semmi értelmes nem volt a kínálatban, aztán feltűnt ez a film. Eszembe jutott, hogy Woody Allen, meg egész kellemes dolgokat írtak róla, úgyhogy beültünk. És így volt jó. Úgyhogy a történetről én se mondanék semmit. Kedvcsinálónak álljon itt ez poszter. Párizs éjfélkor egyébként varázslatos.
Nagyon kellemes élmény volt, végig vigyorgós. Útifilmnek is szuper, nekem legalábbis megjött a kedvem Párizshoz.
Az egyik kritikában egyébként nagyon találóan írták, hogy egy újabb Woody Allen film, Woody Allen főszereplésével, csak Woodyt most Owen Wilson alakítja.
A történet egyébként aranyos, merengős, varázslatos, bár egyes részei kissé elnagyoltak. Ettől függetlenül szórakoztató. Menjünk Párizsba!
Hosszabb kihagyás után egy vegyes tartalmú poszttal robbannék be újra a TOSOBASA világába, ezúttal az ízlelőbimbókat fogom ingerelni, három, egymástól eltérő úton.
SZERENCSI TEJKARAMELLA
A boltban bevásárlást intézve elkapott a vágy valami kellemes nassolni-való iránt, így a megfelelő sorba bekanyarodva emeltem le a polcról ezt a karamellát. Hát, sajnos nagyon melléfogtam, mert nyomába sem ér az általam vágyottnak. Hogy mik a problémák vele? Egyik fontos kritériumban sem emlékeztet a klasszikus, részemről etalonnak tartott (ha jól emlékszem) lengyel változatra. Az állaga inkább a tutti-frutti-ra hajaz (ami a maga kategóriájában remek dolog, de ne keverjük össze a kettőt, lásd limonádé + sör = Radler, ami szintén gyér végeredmény, ugyebár), ízre pedig szintén felejthető, nagyon hamar lecseng. Sehol a kívánt omlósság, az áhított, masszív ízvilág...
Újabb hét, újabb rövidfilm! De ezúttal lehetne a bejegyzés címe az is, hogy kisfilm kishazánkból :). Az alábbi 2006-s film tavaly decemberben már bejárta a magyar online sajtót, amikor is felkerült a daazora. Utóbbi egyébként egy rövidfilmes videómegosztó, magyar filmszakosok kreálmánya.
Node a film: kamaradarab, 11 perc, két szereplő, II. vh, és a nácik titkos fegyverének tesztje. A filmet írta és rendezte Madarász István. A titkos fegyver miatt egyébként kicsit megkavaró (nem lélekben, csak fejben) a történet, de ami nagyon bejött nekem: az a hangulat. Egy kis pince az egész helyszín, de ez a pince, a ruhák, a hangok, a szereplők egy nagyon egységes atmoszférát hoznak össze. Remek példája annak, hogy kis stábbal is lehet nagyszerűt alkotni. Íme:
Újabb hét, újabb film. Ezúttal is animációs, ezúttal is egy diák a tettes, de most az óceán túloldaláról a Ringlingből. A film 2004-s, ez látszik is az animáción, de egészen elképesztő, hogy miket tud létrehozni egy-két ember egy számítógéppel, pár szoftverrel és kreativitással.
Ezúttal újfent a gasztro-titán énemet szerepeltetem, egy sütemény, illetve egy leves receptjének publikálásával. Képpel ezúttal nem szolgálhatok, majd talán később pótlom. A kakaós csiga eredeti receptje ITT, míg a sajtkrémlevesé ITT található. Mindkettőn módosítottam valamennyit a saját ízlésem szerint.
Új rovat! Ebben a rovatban rövidfilmek kerülnek bemutatásra, most elsőként Goebelins-es diákok filmja, a Pyrats. Az iskolához kapcsolódó videókat egyébként is érdemes nézegetni, a videómegosztó oldalakon könnyen lehet találni. A mostani videót 5-n készítették még 2006-ban, egy animációs fesztiválra. A honlapjukon egyébként jobb minőségben is letölthető a film, és rengeteg anyag van, ami a készítés egyes fázisait mutatja be.
Rég volt ilyen rovat, és kicsit rendhagyó is lesz, mert a felsorolt 3 kiadványból kettőt már el olvastam, de a harmadikra még igaz, hogy ezt olvasom most.
Ray Bradbury: A villamos testet énekelem
Szeretem Bradburyt. Sokat gondolkoztam rajta, hogyan ajánlhatnám olyannak, aki nem ismeri, hogyan tudnám megfogalmazni miért is jó. Sci-fi írónak van elkönyvelve, de annál több, hogy egy másik bolygón játszodó történet ír. Mindig az emberekről ír, mindig érzésekről, érzetekről. A fantasztikum általában csak keretet ad, nem az a cél.
Bradbury életművét most az agave kezdte kiadni, ez a második kiadvány, amit kiadtak, 18 novellával. Egy próbát mindenképp megér. :) De ha valaki most ismerkedne az íróval A tetovált ember című gyűjtemény is javasolt.
Csehország? Sör! Németország? Sör! Oroszország? Vodka! Oroszország, sör? Hmm… Egy próbát megérhet. Ezúttal egy orosz sört kóstoltam meg.
BALTIKA №7 EXPORT
5,4 %-os, világos sör, megnyerő csomagolással. A beltartalom azonban első benyomásra már kevésbé képes pozitív hatást kiváltani: sem a sör színe, sem a habja, de még csak az illata sem túl meggyőző. Tartva a sorrendet: híg sárga (konkrétan húgyszínű, de talán ezt inkább hagyjuk), habtalan, művien semleges. Ezeket valamelyest ellensúlyozza a sör íze - hiszen végül is azért fogyasztjuk – ami kellemesen markáns, illetve élvezetes ütemben itatja magát.
Összegezve: egy próbát megérhet, mert alapvetően nem rossz. Többet viszont már nem igazán, mivel az ár-érték arány (600 forint körül mozog egy üveg az emlékeim szerint) nem az erőssége ennek a fajtának. Maradjanak az oroszok inkább a vodka gyártásánál, annak nagyobb tradíciója van feléjük (konkrétan ez a sörgyár 1990 óta termel csak).
Szerelem, élet, halál. Múlt, jelen, jövő. Három korszak, egy pár, egy szerelem, egy évezreden át tartó küzdelem. Ez van az előzetesben :), de nem egészen így van.
Ami biztos, az a jelen: Dr. Creo kutató, le akarja győzni a halált, a rák ellenszerét kutatja, egyre megszállottabban, hogy megmenthesse haldokló feleségét. A 16. században egy spanyol hódító Isabell királyné megbízásából a dél-amerikai dzsungelben kutatja az örök élet forrását. A 26. században Tom egy csillag felé utazik az élet fájával együtt, miközben a múlton meditál.
Ami nagyszerű a filmben az az, ahogy a három cselekményszál összefonódik. Egy folytonos történetnek is vehetjük, de nézhetjük úgyis, hogy ugyanazt a történetet látjuk háromféleképp elmesélve.
A rendező/forgatókönyvíró az a Darren Aronofsky, akinek a Requiem egy álomért is köszönhető. A zeneszerzőt (Clint Mansell) és az operatőrt és más stábtagokat is megtartott az előző filmjéből. A stábtagok mellé ráadásul remek színészeket is szereztek: a férfi főszereplőt Hugh Jackman alakítja, aki csak az X-menből ismerte, annak lehet kicsit meglepő lesz ilyen szerepben látni, a nőit, pedig Rachel Weisz játsza.
Ennyiből is sejthető, hogy egy látványosan megcsinált, remek zenékkel kísért, jól összerakott, alapvetően egyszerű, de elgondolkodtató történetet mesél el Aronofsky. De attól lesz elgondolkodtató, attól lesz érdekes, ahogy mesél, beleszőve a különböző vallásokat, a maja mitológiát, a buddhizmust, a biblia egyes passzusait. Persze kicsit öncélú a koktél, mindenből csak egy csipetkét, hogy jól fessen az összkép és bárki azonosulni tudjon vele. Célját eléri, az érzelmeinkre hat, és elgondolkozunk kicsit az életről :)
Rendhagyó, egyes filmekről csak röviden értekező bejegyzést publikálok ezúttal, mivel egyelőre nem érzek magamban elég készséget ahhoz, hogy mindegyikről külön-külön, önálló bejegyzésben nyilatkozzak, vagy egyáltalán, hosszasabb elemezgetésbe kezdjek.
Néhány érdekes gondolatot, valamint szemléletmódot felvonultató film, néhol morbid helyzetkomikummal fűszerezve. Egy mikroközösségbe büntetésből bekerülő férfi (balra) a néző számára is irreális környezetben találja magát, majd lassan elkezd fény derülni a körülmények indokaira is. Egy megtekintést mindenképpen megérdemel szerintem, az elején taglalt okokból.
Mit tehet az ember, ha megkíván egy üveg sört, de bizonyos okokból (gyógyszer, vezetés, tanulás, etc.) éppen nem érdemes alkoholt fogyasztania? Bizony, kénytelen megtenni az első lépést a guminő felé, azaz el kell merüljön az alkoholmentes sörök néha bizony nagyon rémisztő világában.
BUCKLER
Holland márka, max. 0,5% alkoholtartalommal. Először egy igen vadul átmulatott éjszaka után kóstoltam, akkor ízlett, a többiek nagy csodálkozására. Azóta rájöttem, miért értetlenkedtek annyira... Mondjuk ki szépen: a Buckler, nos, szar. Sörszerű jellemzőket, mint olyat, felmutatni nem képes, az íze pedig, hát, konkrétan borzalmas. Hogy miért kap mégis egy korsót értékelésként? Nos, ennek két oka is van: 1. Végszükség esetén azért esetleg - nagyon csak esetleg! - lehet jó valamire. 2. Nem csináltam nulla korsós értékelőcsíkot. :-)
Első bejegyzésem nem véletlenül váratott sokáig magára. Sosem éreztem azt, hogy megfelelően rá lennék hangolódva az éppen kiválasztott alkotásra ahhoz, hogy érdemben átadhassam, amit számomra nyújtott. A megfelelő indíttatást végül tegnap kaptam, mikor egy kedves barátommal megnéztem - többedszerre már - kedvenc filmemet, a Mulholland Drive-ot.
Egyik kedvenc animációs filmem! Az 1950-s évek Amerikájában játszódik, a szovjetek épp fellőtték az első műholdjukat, hidegháborús para, oroszoktól való rettegés, de leginkább az atombombától. Ilyen körülmények között zuhan a földre Rockwellhez közel egy 30méter magas fémrobot. De a „pánikoló felnőttek” helyett, egy 10 év körüli srác (Hogart) talál rá, aki imádja a képregényeket, a kor horror és sci-fi történeteit. A kissrác megbarátkozik az óriással, az óriás a gyerekkel és a világgal, amit Hogart vezetésével ismer meg. Egy ekkora robot nehezen marad észrevétlen, úgyhogy a pánikoló felnőttek is előkerülnek, katonaság, piff-puff. A boldog vég persze nem maradhat el, de szerencsére a giccset elkerüli. :)
Valahogy máma (nem nagy a dráma, ahogy az Amorf Ördögök folytatná) kedvem szottyant egy kicsit sütögetni. Választásom pedig nem másra esett, mint Biri néni hagymás kiflijére.
Egyik nap J felé tartva, egy bolt sörkészletét vizsgálgatva pillantottam meg, a polcon a Coronita mellett elhelyezkedő elegáns üvegek kis csoportját, "Na ez mi lesz?". Guinness volt, s bár előismeretem csekély volt, de arra épp elég, hogy felmarkoljak két üveget.
A 4/6-os villamos vonalától nem messze, pontosabban a Krúdy Gyula utca 20-ban található ez a kellemes kis hely, ahol ma jártam másodszorra, de feltehetőleg nem utoljára.
A Cafe Akkord családi vállalkozásnak tűnik, a pincérlányok legalábbis testvérek, de fel véltük fedezni az anyukát, illetve a nagymamát is. Ha tévedtünk, akkor bocsesz. :-)
Maga a hely kétszintes, a berendezés hangulatos, kellemesen visszafogott. A kiszolgálás kedves, előzékeny. Mi mindkét alkalommal szálas gyümölcsteát ittunk (350 Ft/adag).
Ami ráadásként kapóra jött, hogy a felső szinten nem nagyon szoktak ülni (két alkalomból következtetve persze), szóval elvonulós randizgatásra is alkalmas. *kacsint-kacsint*
Egyéb infók ITT,de a képek nem teljesen naprakészek.
Eddig nem igazán volt szó étkekről a blogunkon, pedig ezekről is akarunk írni. Elsősorban olyan könnyen elkészíthető illetve gyors receptekről, amiket mi is kipróbáltunk és tetszett. Én kezdem a sort, bár az utóbbi időben nem igazán voltam aktív ilyen téren, most Karácsonykor viszont jutott időm próbálkozni, és remélhetőleg a félévközhöz képest "lazább" vizsgaidőszakban is csinálok ezt-azt.
Oké, oké, én is látom, hogy arányaiban egyelőre elég hangsúlyos szerepet kap a különböző sörök elemzése, de mit tehetek, ha egyszer ingerenciám van a véleményem megosztására ilyen téren. Ma a TOSOBASA itallapján két tétel szerepel: egy búzasör, illetve egy barna.
Rendhagyó bejegyzés következik: régebbi, máshol már közzétett írásaimat publikálom ezen a blogon is. A téma ismét a jó öreg sörital lesz, az akkori véleményeimet eredeti formában (néhol dőlt betűvel szedve kommentálva azt), de egy bejegyzésbe tömörítve közlöm. Egészségetekre! :-)
Új rovatot indítunk piciny blogunkkon. Ahogy a címe is mutatja, éppen folyamatban lévő olvasmányaink bemutatása a cél, egy pár soros vélemény az eddigi oldalak után, rövid ismertető.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ötlet: teszteljünk sört! Mert azt ugyebár szeretjük, s mi más adhatna jó indokot majd egy tucat márka végigkóstolására, mint a pusztán tudományos érdeklődés? :-)
Az ötlet gyakorlatba ültetésére J.-ék lakásán került sor még szeptemberben, hozzá a söröket az Auchan-ban szereztük be, ad hoc jelleggel kiválasztva.
Magánál a kóstolásnál törekedtünk a vakteszt jellegre, tehát mindig egy ember tudta csak éppen, milyen márka is van éppen a pohárban. A sör elkortyolgatása közben mindenki papírra vetette gondolatait, majd adott egy pontszámot rá, 10-es listán elhelyezve az aktuális márkát. Ezek után fedte fel a kitöltő személy, hogy pontosan melyik sör is volt az imént pontozott. Emiatt mondjuk nem volt egyszerű kibírnom mosolygás nélkül, amikor az Arany Ászok az elit jelzőt kapta meg (értelemszerűen azt én töltöttem ki).
A teszt az előítéletek vizsgálatára mindenesetre jó volt. Nem hiszem, hogy ilyen előkelő helyet ért volna el az Ászok, ha tudja mindenki, hogy épp azt isszuk. A Heineken kapcsán pedig megnyugodhattam, lásd alább.
S hogy annak mi az oka, hogy a vége felé haladva kezdtünk szűkszavúak lenni a véleményeket illetően? Hát, erre az elfogyasztott sörök száma adhat választ, kezdett kevésbé az foglalkoztatni minket, hogy véleményünket precízen papírra vessük …
Ez a film bebizonyítja azt, hogy egy jó sci-fihez nincs szükség se űrhajóra, se űrlényekre, se lézerfegyverekre. Azt is bebizonyítja, hogy a jó filmnek nincs szüksége hatalmas költségvetésre. Elég egy jó sztori, egy helyszín, egy tucat ember (nem feltétlenül dühösek :) )
Az alapszituáció, hogy John Oldman, aki történelmet tanít egy egyetemen, váratlanul úgy határoz, hogy elköltözik. Búcsúztatására az egyetemi ismerősök egy partit rendeznek, nem valami nagyszabásút, csak a közeli barátok, kollégák vesznek részt. Persze rákérdeznek, miért is megy el, miért hagyja itt az állását, miért hagyj hátra mindent. John végül bevallja, időről időre, odébb áll, sose marad egy-két évtizednél tovább egy helyen. Ugyanis John 35 éves kora óta nem öregszik, és ez egy évtized alatt általában feltűnik az embereknek. De ezt a kort hősünk, még a kőkorszakba töltötte be. Először mindenki csak nevet rajta, de fokozatosan rádöbbennek, hogy igazából képtelenek tökéletesen megcáfolni mindazt amit mond.
Ó jaj lelőttem volna a film poénját? Neem. Amit eddig leírtam a film elején elhangzik, és utána csak beszélgetnek. Nincsenek látványos visszatekintések, amint a kőkorszakba vadászik, vagy a főniciaiként hajózik, vagy részt vesz a keresztes háborúban. Ez nem a hegylakó. :). Mégis magával ragadó és élvezet hallgatni, nézni, figyelni a Johnt hallgató, és egymással vitatkozó embereket. Érdemes megnézni, lehet róla gondolkodni és lehet róla beszélgetni. Mert mi tennénk mi egy hasonló esetben? El tundánk hinni, ha valaki ezt állítja? És ha elhisszük, bebizonyítja, hogy ez igaz, milyen reakciót váltanai ki belőlünk, hogy itt van egy ember aki halhatatlan. El lehet ez fogadni? A film honlapja
Első bejegyzés a blogon. Egy varázslatos filmről, ami elsősorban a látványával nyűgöz le. Mikor az év elején láttam az előzetesét valahol, egyből magára vonta a figyelmem. Csodálatos képivilág, és héé, az ott nem Ned a Pushing Daisiesből?! Ennek ellenére teljesen elfelejtettem, csak a moziünnepes programfüzetet böngészve villant be, hogy hoppá ennek volt az a frankó előzetese! Így hát jegyet váltottam rá és beültem megnézni.
A történet röviden: adott egy kaszkadőr, aki megsérült munkaközben, így kórházba kerül. Adott egy kislány, aki otthon leesett a fáról, eltörte a kezét és kórházba kerül. A kórházban ők ketten találkoznak és a kaszkadőr mesékkel szórakoztatj a kislányt, hogy rávegye lopjon el neki valamit a gyógyszertárból... A kaszkadőr által mesélt történetet, úgy látjuk ahogy a kislány elképzeli, a környezetében élő emberekkel személyesíti meg, azonosítja a mese szereplőit. Ugyanakkor a történetbe beleszövödnek a kaszkadőr magánéleti problémái, bár a felszín felett egy szabványos gyerekmesének tűnik, gyönyörű királylánnyal, gonosz katonákkal és még gonoszabb kormányzójukkal és persze ott vannak a bátor lovagok. Amit már többször említettem az a látvány. S hogy miért olyan varázslatos? Több mint 24 országban forgatták a filmet, rácsodálkozhatunk, hogy milyen szép is a világ, mennyi ember és természet alkotta csoda létezik, egyszerűen szemet gyönyörködtető. Használhattak volna CGI-t, forgathattak volna zöld háttér előtt, de nem így tettek a készítők, beutazták a világot. Egyrészt ezért varázslatos a film, ül és bámul az ember, másrészt a történet is magával ragadó és szívhez szóló tud lenni. Belefeledkezünk a mesébe és izgulunk a hőseinkért.
Érdekes egyébként, hogy a moziban milyen nyugodtan ülte végig a filmet a közönség, és a vége után sem pattantak fel egyből az emberek. Nem ehez szoktam hozzá, ez egy pozitív csalódás volt. Ez az ajánlás lehet kicsit ömlengős lett, de a lényeg: nekem tetszett, és ajánlom ezt a filmet :)!
Ray Bradbury: A villamos testet énekelem
