Oké, oké, én is látom, hogy arányaiban egyelőre elég hangsúlyos szerepet kap a különböző sörök elemzése, de mit tehetek, ha egyszer ingerenciám van a véleményem megosztására ilyen téren. Ma a TOSOBASA itallapján két tétel szerepel: egy búzasör, illetve egy barna.

LÖWENWEISSE

5,2% alkoholtartalmú, szűretlen búzasör. Lehetne akár az Edelweiss alternatívja is, gondoltam, amikor a boltban a polcról leemeltem egy vizsga után hazafelé tartván, azonban tévedésben voltam. (Nem mintha szándékosan akartam volna elkerülni az előbb említett márkát, azonban azt, meglepő módon, nem találtam.) Azonban ez a sör nekem nem ízlik, túlteng benne a szénsav, ugyanakkor az elvárt búzasör jelleg, ízvilág nem érvényesül, valahogy az egész olyan híg érzetet kelt bennem. Mintha egy Edelweiss-t felöntöttek volna szódával, valahogy így tudnám jellemezni. Aztán lehet, hogy csak én vagyok fáradt ahhoz, hogy megfelelően értékeljem ezt a sört…

GÖSSER BOCK

Jelenleg ez a favorit barna söröm, először kb. egy hete volt szerencsém inni belőle, „ilyen is van?!” felkiáltással vettem meg egy környékbeli kisboltban, s mondhatom, nem bántam meg. Valahogy úgy írnám körül, hogy minden a megfelelő mértékben van jelen benne, valamint szerencsésen elkerüli a túlzott karamelles mellékízt, ami a barna sörök sajnálatos buktatója lehet, s amibe például a Dreher Bak csúfosan bele is esik. A maga 7% alkoholtartalmával egyébként az erősebb sörök közé tartozik, meg egyébként is, tapasztalatom szerint a barna sörök „nehezebbek”, jobban fejbe tudják kólintani az embert.