Rendhagyó bejegyzés következik: régebbi, máshol már közzétett írásaimat publikálom ezen a blogon is. A téma ismét a jó öreg sörital lesz, az akkori véleményeimet eredeti formában (néhol dőlt betűvel szedve kommentálva azt), de egy bejegyzésbe tömörítve közlöm. Egészségetekre! :-)
1. GUINNESS
No, ez is megvolt. A napokban elkortyoltam életem első Guinness-ét. Kétségkívűl nagy elvárásokkal futottam neki, lévén világhíres, több ismerősöm is oda van érte, meg egyébként is, sörkülönlegesség, hujujuj.
Maga az üveg megnyerő, ízléses dizájn, a címkén büszkén hirdeti, hogy csapolt sör habélményét biztosítja a benne található golyóbis. Első benyomás tehát az árat leszámítva (400 fölött volt, inkább 500 felé kacsintva) jó.
Pohárba kitöltés (nem az én képem amúgy ez), szín megcsodálása, majd első kortyok. És ízlik! Finom! Krémes! Negyedik, ötödik korty. Hm. Utóíz határozottan kellemetlen, élesen elüt a sör ízétől.
Kezd nem ízleni, a pohár felénél már a sör másnak felajánlása is megfordul a fejemben, de végül azért legyűröm, utolsó kortynál már enyhe rosszullét.
Csalódás volt, megmondom őszintén. Nem csak, hogy ennyiért nem veszek többé, 200 forintért sem kéne. Egyszerűen nem az én ízvilágom. Hát, van ilyen.
2. CORONITA
Másik nagy klasszikus: Coronita. Szintén első alkalom, enyhe ellenérzések (sztereotípia, tudod, sznobsör), ugyanakkor egy marék elvárás mindenemellett (bár nem akkora, mint a Guinness esetében.) Üveg szintén tetszetős, ára valamivel mérsékeltebb, de még így is 400 forint fölött járunk.
Itt már az első kortynál tudom, hogy mi lesz a végős ítélet. Ilyet sem fogok többé vásárolni. Pozitívuma a Guinness-el szemben, hogy végig egyenletes minőséget hoz, most nem környékez meg a rosszullét. Semmi extra íz nem érezhető számomra, mezei sör, még a világosak közül sem a legkiemelkedőbb karakterrel. Lehet, hogy velem van a baj? Sörproletár lennék?
Kis adalék hozzá a jelenből: chili con carne-be remekül passzol ízvilágilag, szóval a "nem fogok többé venni" fogadalmamat azóta már megszegtem párszor.
3. BOMBARDIER
Angol barna sör, anno a Kolbászbajnok blogján találkoztam vele először, így amikor a boltban jártam, már ismerősként nyúltam érte a polcra. Megnyerő az üvege, nem a szokásos 0,33/0,5 vonalon mozog, hanem pontosan egy pint nedűt rejt a palack belseje. Egész megjelenéséről nekem a filmekből jól ismert, kedélyes, tenyerestalpas kocsmárosnő jut eszembe.
És igen. Pontosan azt kapom, amit szeretnék. Kellemes, nem túl keserű barna sör, szinte simogatja az ember torkát. Határozottan elnyeri tetszésemet, rést ütve a cseh sörök eleddig megtörhetetlennek látszó hegemóniáján. Külön öröm, hogy még van itthon egy üveggel, úgyhogy nem kell sokáig nélkülöznöm ezt a remekművet. Későbbiek során is jó barátom lesz, már látom.
És valóban, azóta is nagyon szeretem. :-)
4. EDELWEISS DUNKEL
Barna búzasör? Néhány hete nagy szemeket meresztve legyintettem volna: ugyan, valamit félreérthettél! Pedig létezik. Edelweiss Dunkel. A már jól ismert címkedizájn az itthon talán legismertebb búzasörmárkától, ezúttal vörösesbarna szín jelzi, hogy nem a szokásos szűrt ill. szűretlen világos sörrel van dolgunk.
Ízre (nem meglepő módon) kettősséget hordoz: hozza a megszokott Edelweiss karaktert, persze kiegészülve a barna sörök teltségével. Picit szokatlan együtt a két íz, de semmiképpen nem zavaró, talán inkább a barna sörök előtérbe kerülő felhangját lágyítja a búzasör jelleg.
Nem azt mondom, hogy nincs számomra létjogosultsága ennek a terméknek, mert fogok még venni, de nem lesz gyakori vendég a hűtőben. Az egyszerű alkalmaknál én személy szerint inkább továbbra is szétválasztanám a búzasört és a barna sört, hiába kellemes a végeredmény együtt, tőlem kicsit idegen.
Pont kedvem szottyant rá a napokban amúgy, úgyhogy újra terítékre fog kerülni a közeljövőben.
5. KRUSOVICE CERNY
Tavaly születésnapomra kaptam bátyámtól egy rekesszel (bár ez nem teljesen helyes megnevezés, lévén a 6 üveges, papírszerű csomagolásról van szó) ebből a cseh csodából, a barna Krusovice-ből. Az első üveg után rögtön szívembe zártam ezt a sört, mind a kinézet, mind a beltartalom elnyerte tetszésemet.
Ízvilág leírását most mellőzném, emlékezetből nem igazán megy, egy héttel ezelőtt volt szerencsém utoljára fogyasztani, egyik sikeres vizsgámat megünneplendő. Annyit azonban elmondhatok, hogy a Staropramen hasonló terméke mellett ez az egyik kedvenc barna söröm. Az igaz, hogy a Krusovice 0,33-as verziója drágább, mint a Staropramen 0,5-ös kiadása, de még így is megéri, valahogyan nemesebb sör benyomását kelti.
Egyébiránt a barna sörök szeretete sokáig idegen volt tőlem, utólag rájöttem, hogy rossz vonalon indultam el: a Dreher Bak és a Szalon Barna volt a kezdeti ellenérzésem fő kiváltója. Szerencsére azóta ez változott, ősszel és télen jobban esik egy kirgli barna sör, mint a világos, így mondhatni, szezonálisan fogyasztom főként.
Azóta Csehországból hoztam haza világos Krusovice-t is, az sem rossz, de nem ér nyomába a barna változatnak.
